Jövőre minden más lesz. Mármint szeptembertől, az egyetemen. Máshogy fogom csinálni a dolgokat. Azt szeretném, ha reggelente időben felébrednék, meginnék egy kávét, felöltöznék és irány a suli. Elmegyek pékségbe, veszek reggelit, meg mondjuk kefirt. Délután beülünk lányokkal egy kávézóba – kell egy kávézót keresni, ahova viszonylag sokat járunk, hogy legyen egy törzshelyünk. Mint a Jóbarátokban. És sokat fogok tanulni, többet mint idén – na nem mintha idén nem tanultam volna… De azt szeretném ha a második év jobb lenne. Nem is élményekkel teli, mert bulizni nem is akarok ott járni, mert nem is nagyon szeretek… csak, hogy néha beüljünk valahova. Szóval jah… más lesz. Jobb lesz.
költözés?
Annyira furcsa belegondolni, hogy talán egyszer elköltözöm itthonról. Elszeretnék. De valahol mégsem… Épp festés van nálunk, a nappalin munkálkodnak jelenleg. Szép lesz. Nagyon szép. És ahogy ott álltam és néztem, azon gondolkoztam, hogy itt hagynám ezt? Ezt a csodás helyet, ahol felnőttem? És igen, szívesen elmennék, hogy legyen egy saját lakásom, ahol majd a családommal élek. Mondjuk, mint a Jóbarátokban azok a szép lakások vagy valami ahhoz hasonlók. De valóban itt tudnám hagyni? A szüleimet, mindent? Mikor érik meg az ember arra, hogy elköltözzön? Hogy teljesen új életet kezdjen? Lehet hogy én soha nem fogok… Annyira ragaszkodom a szüleimhez, annyira szeretem őket, hogy azt el nem tudom mondani. És abba belegondolni, hogy itt hagyom őket… nagyon furcsa és fájdalmas. Az olyan lenne, mintha nem becsülném a házunkat, amit ők építettek.
Csak egy gyors eszmefuttatás.
love
Nem gondoltam volna, hogy lehet az ember még ennél is szerelmesebb. De tévedtem. Napról napra, minden percben erősödik bennem az érzés.
at the very beginning
Üdv, itt!
Nos, már régóta játszom a gondolattal, hogy elkezdek blogolni, de valahogy soha nem jutottam el a megvalósításig. De most ezért vagyok itt. 🙂 Nem tudom, hogy sikerrel fogok e járni, vagy hogy milyen gyakran fogok írni… ilyen téren sajnos elég hanyag vagyok, főleg, ha nem nagyon van miről írni. Na jó, igazából volt ám már pár blogom, az egyiket évekig írtam, csak aztán… megszűnt. Utána belekezdtem újakba, de valahogy sehol nem volt az igazi. Sablonmánia. Lehet ez miatt. 😀 Sehol nem találtam meg a hozzám illő kinézetet – és ha a blogom külseje nem azonosul velem, akkor mégis hogyan írjak rendes blogot?! Nlcafe-t pedig már nagyon régóta olvasom, és most úgy döntöttem, hogy oké, legyen. Aztán majd meglátjuk mi sül ki belőle 🙂
Nem fogok kitárulkozni. Nem fogok magamról magánéleti információkat leírni, csak olyan dolgokat, amik mások számára is publikusak lehetnek. Lehet ez volt mindig is a hiba, hogy túlságosan megnyíltam, aztán semmi jó nem sült ki belőle. De szeretnék rendszeresen írni, és remélem, hogy amiről írok, érdekes lesz.
Annyit játszok mostanában az újságírás gondolatával… szívesen csatlakoznék valami netes írós dologhoz is, de eddig sajnos még nem nyílt rá lehetőség.
Nem tudom, hogy jelenleg még mit is írhatnék. Ezt egy kis bevezetőnek szántam. Remélem elnyerte a tetszéseteket, és benéztek még hozzám.
További szép napot! 🙂
Helló Világ!
Üdvözlet a(z) Nők Lapja Café blogok honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Nők Lapja Café előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!
