Annyira furcsa belegondolni, hogy talán egyszer elköltözöm itthonról. Elszeretnék. De valahol mégsem… Épp festés van nálunk, a nappalin munkálkodnak jelenleg. Szép lesz. Nagyon szép. És ahogy ott álltam és néztem, azon gondolkoztam, hogy itt hagynám ezt? Ezt a csodás helyet, ahol felnőttem? És igen, szívesen elmennék, hogy legyen egy saját lakásom, ahol majd a családommal élek. Mondjuk, mint a Jóbarátokban azok a szép lakások vagy valami ahhoz hasonlók. De valóban itt tudnám hagyni? A szüleimet, mindent? Mikor érik meg az ember arra, hogy elköltözzön? Hogy teljesen új életet kezdjen? Lehet hogy én soha nem fogok… Annyira ragaszkodom a szüleimhez, annyira szeretem őket, hogy azt el nem tudom mondani. És abba belegondolni, hogy itt hagyom őket… nagyon furcsa és fájdalmas. Az olyan lenne, mintha nem becsülném a házunkat, amit ők építettek.
Csak egy gyors eszmefuttatás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: